Drágaszágos ötévesemnek készítettem az eddigi legszuperebb szülinapi tortáját, ahogy ő mondja. :)
Annyira édes volt, ahogy rámbízta milyen legyen a torta, hogy legyen meglepetés, mert úgyis klassz lesz. Hát lehet nem megfelelni ilyen elvárásoknak? :))
Az aktuális kedvenc meséi közül azt választottam, ami nekem is nagyon tetszik, a Pettson és Findusz sorozatból. Nem tudom ismeritek-e ezt a svéd mesekönyv sorozatot, Sven Nordqvist a szerzője, a történetek is nagyon aranyosak, de a könyvillusztrációk különösen. Főszereplői Pettson, az öregember, és macskája Findus, akit a klasszikus Findus zöldborsóról nevezett el, mert ilyen dobozban érkezett a házba. :) További jellegzetes szereplők a tyúkok, akik többnyire kávézgatnak valamelyik sarokban, illetve a muklák, akik apró kis képzeletbeli lények és mindenütt ott vannak. Imádom ezeket a kis figurákat itt-ott elrejtve a képeken, olyanok kicsit, mint amik a régi képregénysorozatokban voltak. :)
Szóval kellett nekem, hogy legalább egy tyúk és pár mukla ott legyen a tortán, Finduszt pedig úgy készítettem el, hogy emlékbe is eltehető legyen, majd kiderül, hogy bírja az idő vasfogát.
Nem akarok Nektek ömlengeni arról, hogy az én ötévesem mennyire csodálatos kis kölök (pedig az!), nehogy eltérjünk a gasztroblog jellegéből adódó képzeletbeli szabályoktól, de annyira szeretem, és annyira szerettem volna neki valami igazán emlékezetes tortát fabrikálni, hogy a többi ajándékra gondolni se tudtam, remélem a távoli jövőben értékeli majd ezeket a csak neki készült kincseket is. :)
Belül citromos mascarponés krém volt vaníliás piskótában, leheletvékony lemon curddel és nagy eperdarabokkal, kívülre pedig a szokásos házi cukormasszás bevonattal.
Isten éltessen sokáig pici fiacskám! Imádlak!
