Na az úúúúgy volt, hogy a feladatom egy madáritató torta lett volna. De nem is akármilyen, hanem az én kedves tortadíszítő iparművész barátném, Drescher Marcsi egyik tortáját kaptam mintának.
Mivel én elvből nem másolok, mondtam, hogy oké a madáritató, de nem olyan lesz. Két rigó kellett, itató kellett, úgyhogy óhatatlan, hogy egy kicsit se hasonlítson.
Gondoltam, valami lefelé keskenyedő kis kőtál-szerűséget próbálok fabrikálni, de a textúrázós része nem annyira akart összejönni, bár ezt már csak utólag láttam a színezést követően.
Belülre egy túrós-epres töltelék került, ami viszonylag stabil alapot ad a faragáshoz, csak ne lenne olyan omlós a piskóta. Na mindegy, csak sikerült megfaragni, de a burkolat már gyorsan szárad, így gyorsan kellett mintázni is, nem is tudtam valójában mit csinálok.
A vizes részét úgy terveztem, hogy olyan hatású legyen, ami egy kicsit mohalepte, kicsit oxidálódott régi kőtálra jellemző, ez a része szerintem meglepően jól sikerült, én se gondoltam, hogy ilyen klasszak lesznek a színek. Marcsi tortáján nagyon szép, szinte világító kék a víz, úgyhogy sikerrel tértem el ettől is. :)
A madárkákra inkább nem vesztegetnék szót, mert tudom, hogy vannak hiányosságaik, de meggyőztem magam, hogy nem vagyok szobrász, jó lesz az. Mindkettőt marcipánból gyurmáztam és utólag színeztem porfestékkel.
70. szülinapra készítettem, remélem maradandó emlék lesz az ünnepeltnek.
