Hüledeztem itt magamban, hogy már a negyedik éve írom ezt a blogot, így utólag nem is értem, hogy voltam képes minden héten kitermelni magamból valami irományt. :)
Az életben sem vagyok egy túl szószátyár típus, így ahhoz képest itt a blogban sokkal inkább megnyilvánulok. Bár legtöbbször a képek beszélnek helyettem, remélem Ti olvasók szívesen olvastok a csapongó gondolatokról is, leginkább arról, mit élek át egy-egy torta megszületése közben.
Tudom, hogy ez nem egy tipikus tortadíszítős blog, azaz nem gyártottam ezidáig fázisfotókat és tudományos értekezéseket a torták technikai kivitelezéséről, de nézzétek el nekem, én magam is úgy gondoltam, hogy még nem vagyok azon a szinten, sokkal tovább kell fejlődnöm ahhoz, hogy másoknak oszthassam az észt. :)
Leginkább egy afféle naplóként funkcionált ezidáig, azaz a saját fejlődésem nyomon követésére, pár vállalható munka, vagy éppen balul sikerült darab megmutatására, hogy más is okulhasson a példámból. Mostanára eljutottam odáig, hogy néhanapján kisebb büszkeséget éreztem, mikor belegondoltam, hogy minden fogást autodidakta módon sajátítottam el, ugyanakkor a profizmus hiányát is érzem sokszor, hogy lenne jó pár olyan területe ennek a műfajnak, amihez egész egyszerűen segítségre lenne szükségem, hogy továbbléphessek.
Így aztán négy év után úgy döntöttem, változásra vágyom, hogy ez a hobbi ne sikkadhasson el, megnyíljanak a lehetőségek a továbblépésre. Még képlékeny a dolog, érlelődik ez-az, de Ti is látni fogjátok, ha sikerül kisebb lépéseket tennem és konkrétabb segítséget is nyújthatok majd Nektek, hogy megismerkedhessetek közelebbről is ezzel az "édes" szerelemmel. :)
Ennek a személyes kitárulkozásomnak örömére íme egy tradicionálisan blog-évfordulónként megjelenő jépatojtás recept! :D
Ez most úgy született, hogy volt nemrégiben egy kis gasztroblogger találkozó
Jankáéknál, amiről a többiek már idejében részletesen írtak, de én jól lemaradtam időben a recepttel, mert konkrétan, amikor kóstolót vittem, sikerült jól elrontani, de újat gyártani már nem volt lehetőség. Régebbi répatorta receptjeimből akartam transzformálni egy cupcake receptet, de nem gondoltam rá, hogy egyrészt ugyanolyan összetételű tészta kisebb mennyiségben hajlamos lehet a kiszáradásra, illetve, hogy nem szabad a műveletet az utolsó pillanatra hagyni, mert valami biztosan balul sül el. Itt konkrétan a máz eredetileg egy meringués vajkrém lett volna, ehhez képest sikerült túlverni gőz fölött és folyt, mint az istennyila.
Most sikerült időt szakítanom arra, hogy átalakítsam a receptet, több sárgarépát és aszalt gyümölcsöt tettem bele, így egy jóval szaftosabb, puhább összetételű tésztát gyártottam és inkább meleg eljárással csináltam meg a krémet, nehogy megjárjam a gőzzel. Eredetileg a tavalyi
fügés répatortámból indultam ki, amihez a
tavalyelőtti blogszülinapi répatorta frostingját párosítottam, az akkori kandírozott sárgarépával. A tészta alapvetően nem túl édes, éppen azért, mert a feltét viszont nagyon is az, de épp ezért jól kiegészítik egymást, majd meglátjátok. Hát íme...
Répatorta cupcake barna meringuével és kandírozott sárgarépával
Hozzávalók 12 db cupcake-hez:
3 tojás
13 dkg barna nádcukor
150 ml olaj
20 dkg reszelt sárgarépa
15 dkg finomliszt
5 dkg zabpehelyliszt
1 teáskanál őrölt fahéj
1 teáskanál szódabikarbóna
1 csipet só
3 dkg enyhén előpörkölt, durvára darált dió
10 dkg apróra vágott aszalt füge
4 dkg aszalt feketeribizli
A frostinghoz:
3 db tojásfehérje
20 dkg barna nádcukor
8-9 dkg puha vaj
Díszítés:
kandírozott sárgarépa (recept
ITT)
ehhez most zöldséggyaluval gyalultam le a répát, majd kandíroztam, a recept ugyanaz
A tojásokat habosra keverjük a nádcukorra, majd hozzáadjuk az olajat. Összekeverjük a száraz hozzávalókat és az egészet simára dolgozzuk. Fakanállal beleforgatjuk az apróra vágott fügét és az aszalt ribizlit.
Muffinformákba töltjük és 180 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt tűpróbáig sütjük.
A krémhez gőz fölött a tojásfehérjét és a nádcukrot együtt csípősre melegítjük, azaz csak épp annyira, hogy elég meleg legyen, de még ne égesse meg az ujjunkat.
A gőzről levéve kihűlésig habbá verjük, majd fokozatosan hozzádobáljuk a puha vajat. Ha ügyesek voltunk, máris habzsákba tölthető és díszíthetjük a kihűlt répás muffinjaink tetejét. Ha nem hűlt ki eléggé a tojáshab, mielőtt a vajat hozzáadtuk volna, ellágyulhat, de ezen segíthetünk, ha a hűtőbe tesszük egy időre, majd újra kihabosítjuk.
Tetejüket kandírozott sárgarépával díszítjük.
.jpg)
